A legjobb barátom ajánlotta a regényt, így elmentem a könyvtárba, hogy kivegyem. Egy biztos, megérte. Vicces, elgondolkodtató, vidám és egy kicsit ijesztő, egyszóval olyan, mint egy amilyennek egy regénynek kell lennie. Nem is húzom tovább az időt, fogadjátok sok szeretettel. -L.
Jake egy átlagos tizenéves életét éli, azonban váratlanul meghal a nagypapája, aki számos történetet mesélt neki még kiskorában egy Cairnholm szigetén álló árvaházról, ahol a nagypapa a gyerek korát töltötte, különleges gyermekek társaságában, akikről számos képet látott már a fiú. De amint nagyobb lett, már nem hitt nagyapja csodálatos történeteiben. Jacob nagyon szerette a nagypapáját, és a halála, illetve annak körülményei, annyira megrázták őt, hogy hirtelen furcsa dolog történt vele. A szülei azt hitték, hogy megbolondult, ezért felkerestek egy pszichológust. De Jake-et továbbra is rémálmok gyötörték. Ekkor a pszichológus tanácsára, apjával elindultak Cairnholm szigetére, ahová Jack vágyódott, főleg azért, mert meg szerette volna fejteni nagyapja utolsó mondatait. Mikor megérkeznek a szigetre, akkor egy fogadóban szállnak meg. Jake felkeresi az árvaházat, de nagyot csalódik amikor meglátja, hiszen nagyapja elmesélései szerint sokkal szebb volt. A helyiektől megtudja, hogy mi is történt az árvaházzal, és a gyerekekkel. Jacob minden nap elment a házhoz, és egy nap váratlan fordulat történt...
Vajon mit rejteget a titokzatos árvaház? És vajon a történetek igazak voltak? Olvasd el a könyvet, és mindenre fény derül. Ismerd meg Vándorsólyom Kisasszonyt, Emmát, Bronwyn-t, Enoch-ot és a többieket, légy része ennek az elvarázsoló regénynek.
Íme a borító, és pár fotó a könyvből:
És egy kis ízelítő:
"Már éppen belenyugodtam, hogy teljesen hétköznapi életem lesz, amikor nem mindennapi dolgok kezdtek történni velem. Ezek közül az első iszonyú megrázkódtatásként ért, és mint minden, ami örökre megváltoztatja az embert, kétfelé hasította az életemet: Előtte és Utána."
"Gyakorlatilag rohantam a mocsárig. Ahogy óvatosan lépegettem a bizonytalan talajon, próbálva visszaemlékezni azokra a láthatatlan fűcsomókra, amelyekre Emma lépett, aggódtam, hogy a túloldalon csak eső, és egy romos ház vár rám. Így hát megkönnyebbülést éreztem, amikor 1940. szeptember harmadikán léptem ki a sírhalomból, és minden pontosan olyan volt, amilyen a távozásomkor: meleg, napfényes, ködmentes nap, az égbolt megbízhatóan kék, a felhők pedig megnyugtatóan ismerős formájúak. Ami még jobb volt, Emma a domb alján ülve várt rám, köveket dobálva az ingoványba.
-Végre!-kiáltotta, és felugrott.-Gyerünk, mindenki téged vár.
-Tényleg?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése